-12-
You don't know You're beautiful
Gyorsan körülnézek, azonban nem látok sehol senkit.- Nyugi, szerintem csak kimentek a fiúk. - Magyarázza. - A stúdió elé. Ilyenkor mindig eljön egy csomó rajongó és egész nap ránk várnak. Szünetben párszor ki szoktunk menni hozzájuk.
- Rendes tőletek. Elszánt rajongóitok vannak az biztos.
- Hát igen. De nagyon hálásak vagyunk nekik. Nélkülük sehol nem lennénk.
Továbbra is erről beszélgetünk, amikor elérkezünk az utca végére, ahonnan tökéletes kilátás nyílik a stúdió elé.
- Hűű. - Ennyit bírok csak kinyögni. Amikor azt mondta, hogy "egy csomóan" vannak, én nem erre gondoltam. Ez jóval több a csomónál.
- Lehet jobb lenne visszafordulnunk. - Mondja, majd meg is fordul és hirtelen elengedi a kezem.
- O.. Oké. - Motyogom értetlenül, azonban a következő pillanatban minden világossá válik, amikor meglátok egy csapat lányt közeledni. Egymás mellett sétálnak, és először úgy tűnik észre se vesznek minket, jobban mondva Liamet. Bár nem látom őket, de a hangokból így ítélek, mivel vidáman csacsognak tovább. Azonban hirtelen csend lesz, és hallom, hogy egyikük így szól:
- Várjatok! Az ott nem...?
- Nyugi, nem lesz semmi baj. - Mondja Liam felsóhajtva, mivel már tapasztalatból előre tudja mi fog történni.
A lányok odarohannak és pillanatok alatt körül is vesznek minket.
- Úristen! Kérhetek egy autogramot? Imádlak titeket. - Ilyen és ehhez hasonló kiálltásokat hallok, miközben kihátrálok a tömegből.
- Persze. - Mosolyog rájuk Liam. Jó látni, hogy ilyen közvetlen a rajongóikkal, látszik rajta, hogy valóban hálás nekik. Én csak mosolyogva nézem, szinte fel sem tűnik, hogy az egyik lány, aki már megkapta az aláírását odalép mellém.
- Szia. - Köszön kedvesen.
Már nem kiabálnak a lányok, tudják, hogy úgy is mindenki megkapja a képét és autogramját, így Liam is meghallja ezt és felpillant rám. Én bólogatok, hogy minden rendben van.
- Szia. - Válaszolok mosolyogva.
- Adnál egy autogramot? - Kérdi csillogó szemekkel a lány. Ledöbbenek. Hogy én? Autogramot?
- Persze. - Mondom fejcsóválva. Végül is... Miért is ne? Így aláírom a felém nyújtott lapot.
- Nagyon szépen köszönöm, aranyos vagy... Liammel vagy igaz? - Kérdi.
- Hát... Öhm. Hogy érted? - Kérdem vissza, kellemetlenül röhögcsélve.
- Együtt sétáltatok. Gondolom ismeritek egymást.
- Ja, igen. - Nézek rá egyből a fiúra, aki épp egy rajongóval fényképezkedik. És egyből elmosolyodom.
- Oooh. - Nyögi ki a lány egy bizalmas mosoly kíséretében. - Szóval nem "csak" ismeritek egymást. Elég jó vagyok a kapcsolatok felmérésében. Látom ahogy rád pillantgat. Meg persze ahogy te ránézel. Mondjuk már egy ideje sejtettem, hogy van valakije, mert az utóbbi időben eléggé kivirult. De nyugi, nem fogom szétkürtölni. - Mondja fülig érő mosollyal.
- Hát... Köszi. Bár még igazából én sem tudom, hogy van-e mit szétkürtölni.
Épp akarna mondani valamit, amikor odalép még egy lány.
- Jajj, kaphatnék én is egy aláírást?
- Hogy hívnak? - Lép oda egy harmadik is.
- Lucy. - Mondom még mindig hitetlenkedve, hallva, hogy tőlem kérnek autogramot. Persze én szívesen aláírom a felém nyújtott fecniket.
Egyre többen gyűlnek körém, míg végül Liam is odalép nevetve.
- A végén még jobban szeretnek majd téged, mint engem.
- Azt azért erősen kétlem. - Nevetek fel én is.
- Csinálhatnánk rólatok egy képet? - Kérdi valaki a tömegből.
- Aha, miért is ne? - Karolja át derekamat Liam. Erre többen is fel 'Huuu'-znak, én pedig nem tudok nem mosolyogni.
Ezek után az egész napot itt töltöm a fiúkkal, de nem bánom, sőt kimondottan jól szórakozom. Nehezemre esik hazamenni, de muszáj. A kocsiban még megköszönöm Liam-nek ezt a csodás napot, aki ezt csak annyival kommentálja, hogy reméli lesznek még hasonlóak. Hát rajtam biztos, hogy nem fog múlni.
Gyorsan elköszönök tőle, és besietek a házba, ahol a csajok épp vacsorához készülődnek, és evés közben egyből ki is faggatnak.
Kaja után felnézek a netre is, mivel már napok óta fel se pillantottam, anyuéknak sem írtam, -tegnap kellett volna- akik ez miatt biztos halálra izgulják magukat. Részletesen elmesélem az elmúlt hetet, persze pár részt kihagyok, mondjuk a Tyleres incidenst, de azon kívül mesélek nekik Londonról, nem elég egyszer elmondani, hogy milyen gyönyörű ez a város, és remélem ők sem unják még, hogy minden levelemben ezt ecsetelem. Mesélek nekik arról is, hogy Ronnie és Lexy, valamint Peter is jól vannak, és fantasztikusan érezzük magunkat, valamint úgy érzem itt az ideje beavatnom őket a Liammel való 'kapcsolatomba' is, így róla is regélek egy 'kicsit'. Persze a kicsit azt nem gondoltam komolyan. :)
Ezek után felnézek az egyik közösségi oldalra is, ahol komolyan meglepődöm, hogy hirtelen több száz követőm lett. Persze rögtön tudom a választ. A kulcs Liam. Csak tudnám hogy találtak meg. Ez egy kicsit... Félelmetes. Mindegy, annyiban hagyom a dolgot, inkább ki is lépek, és szinte úgy zuhanok be az ágyba.
Az elkövetkezendő nap tudom, hogy húzós lesz, mivel ma lesz a buli, ahova meghívtak minket. Már előre félek Ronnie viselkedésétől... Előtte meghívtam vacsira Liamet, hogy valamennyire ismerkedjen meg a csajokkal, valamint természetesen Peterrel, aki jelenleg most apám helyett is apám itt Londonban. Izgalmas napnak nézünk elébe az már biztos.
Napok óta nem aludtam ilyen jól, végre sikerül kialudnom magam, vagyis... Mi az, hogy kialudni? Fél 12-ig ki sem kelek az ágyból. Mivel az utóbbi napokban nem sokat voltam itthon, így ma egész nap a ház körül segédkezem. 4 óra körül elkezdünk készülődni. És ez most pontosan arra a napra emlékeztet engem, amikor megismertük Tylert. Nem is akarok erre többet gondolni, így megrázom a fejem, mintha ezzel kirázhatnám belőle a kellemetlen emlékeket is. Azonban tudom, hogy ez a mai nap egészen mást tartogat majd.
Ronnie most sem hazudtolja meg magát, egy sötétkék ruha mellett dönt, ami szerencsére annyira nem rövid mint a múltkori, de azért így is elég sokat mutat. Lex egy farmerszoknyát, hozzá egy ujjatlan fehér toppot valamint rá egy farmerkabátkát vesz fel. Én eléggé döntésképtelen vagyok, de végül Veronika -ki más- rábeszél egy fekete egybe ruhára, ami még az én ízlésemnek is megfelel.
Fél 6-ra -csodával határos módon- kész vagyunk és segítünk Peternek a vacsiban, megterítünk és hasonlók.
Majdnem pontosan 6-kor Liam is megérkezik. Amikor ajtót nyitok neki, a szokásos mosoly, ami már szinte állandó kiegészítőm amikor vele vagyok, visszatér arcomra. Ad egy csókot és átölel.
- Gyönyörű vagy. - Suttogja fülembe.
- Dehogy vagyok. - Mondom alig hallhatóan, lesütött szemekkel.
- Dehogynem. Kezével felemeli állam, hogy belenézzek szemébe. - "You don't know you're beautiful, and that's what makes you beautiful..." - Énekli pár sorát egyik számuknak.
Jó bevallom, tegnap utánuk néztem youtubeon. És rájöttem. Úgy is a rajongójuk lennék, ha nem ismerném őket. És hihetetlen, hogy ő itt áll az ajtómban, és ezt nekem énekli. Gyomromban a pillangók szokás szerint megőrülnek, és úgy érzem a boldogságtól mindjárt elájulok. Még egyszer megölelem, utána belenézek szemébe.
- Na készen állsz? - Kérdem, majd amikor bólint, magam után húzom, egyenesen a konyhába.
