2013. január 2.

13. fejezet

 -13-
I'll love them endlessly

A vacsora, komolyan. Őrület! Először is amikor Ronnie meglátja Liam-et. Szóval... Az... Megpróbálom nagy vonalakban leírni. Egy sikítás, aztán odarohan, bemutatkozik, össze-vissza ugrál, miközben azt hajtogatja, hogy milyen aranyosak vagyunk együtt. Totál kellemetlen, de nincs mit tenni. Ő már csak ilyen, és én így szeretem. Lexy egészen más. Ő megvárja míg Ronnie kitombolja magát, utána odalép és mosolyogva bemutatkozik. Peter először komolyan méreget minket, míg végül gondolom elhatározza magában, hogy nincs semmi amitől tartania kellene, így ő is beszáll a beszélgetésbe, ami Ronnie-nak hála természetesen a One Direction.
A vacsi végeztével Liam illedelmesen megköszön mindent, és már indulunk is.
- Aztán vigyázz ám a 'lányaimra'. Rendes gyereknek látszol, megbízom benned. - Mondja Peter.
- Persze, hogy vigyázom rájuk. - Válaszol Liam, majd miután kezet fognak elindulunk.
Liam vezet, én beülök mellé előre, a csajok pedig hátra.
Elmondhatatlanul ideges vagyok, amit Liam is észrevesz rajtam, így egyik kezével megfogja az enyémet. Ez mindig beválik, kicsit lehiggadok, de azért még mindig feszengek.
- Mondtam már, hogy milyen aranyosak vagytok együtt? - Szólal fel középre csusszanva Ronnie. Kezdődik. Nyugtázom egy sóhaj kíséretében. Segítségkérően Liamre pillantok, aki már mást nem tud csinálni, egyik kezét már odaadta. Így csak rámosolyog a visszapillantó tükörben. Persze ezzel inkább csak borzolja a kedélyeket. Ronnie szája be sem áll.
Amikor ott tart, hogy milyen aranyos gyerekeink lesznek majd, Lexy szólal fel.
- Ronnie, nyugi. Szerintem ez még egy kicsit korai. - Mosolyodik el.
- Egy kicsit. - Mondom eltakarva az arcomat. Kellemetlen.
- Ja, bocsi. Lehet. Csak annyira örülök nektek. - Mondja és elkezd megint beszélni valamiről. Már nem nagyon figyelek rá.
Hamarosan, végre (!) megérkezünk, egy klub elé ahol... Fotósok hada várakozik, és fényképez le minden egyes embert, aki bemegy.
Liam leparkol, eddig ők még egyenlőre nem vettek észre minket. Szerencsére...
- Na jó. Azt hiszem.. Ez. Nekem. Sok. Inkább én... - Motyogok össze-vissza idegesen.
- Nyugi. - Mondja ő maga felé fordítva, és nyom egy puszit a számra. - Nem muszáj bemennünk, ha nem akarsz.
- De, ha már eljöttünk idáig. Meg amúgy is megígértük, szóval.. Csak... - Nézek a fotósokra.
- Megcsinálhatjuk azt is, hogy nem egyszerre megyünk be. Nem fognak semmit sejteni. - Mondja.
- Na, az biztos, hogy mi most megyünk be, külön. Igaz Ronnie? - Kérdi Lexy.
- Aha. - Mondja Ronnie. Különös. Lefogadtam volna, hogy ő Liam-mel akar mutatkozni. Úgy tűnik ez a sok fotós még őt is megrémíti.
- Majd bent az ajtónál megvárunk titeket. Vagy, Lucy...? - Kérdi Lex.
Most kell döntenem, hogy... Tulajdonképpen miről is? Hogy felvállaljuk-e a kapcsolatunkat? Ránézek a mellettem ülő fiúra, aki tekintetével engem fürkész. Máris tudom a választ.
- Menjetek csak. Majd megyünk utánatok. - A csajok ki is szállnak, és elindulnak. Liam-re pillantok aki, gondolom látja rajtam, hogy félek ezért megölel.
- Na, gyerünk. Minden rendben lesz. - Szorítja meg utoljára a kezem, aztán kiszáll az autóból. Én még pár másodpercig habozom, amikor látom, hogy elkezdenek villogni a vakuk, de aztán összeszedem minden bátorságom és kiszállok én is. Mindenki Liam köré tolakszik, lehetetlenség lenne megpróbálkoznom nekem is odatolakodni hozzá. Egyedül maradok. Úgy döntök akkor bemegyek magam, épp el is indulok, amikor valaki megragadja hátulról a karomat. Tudom, hogy ő az mivel odahúz magához. Hallom, hogy egyre több gép kattog. Megfordulok és egyenesen azokba a gyönyörű barna szemeibe bámulok. Rám mosolyog mire én boldogságtól túlfűtötten visszamosolygok.
Megfogja a kezem és így kéz a kézben megyünk be az épületbe.
A csajok bent várnak minket, csukott ajtók mögött, a paparazzók fürkésző lencséi elől elbújva.
Körülnézek és látom, hogy ezt a hatalmas teret legalább ezer ember tölti ki.
- Gyertek, bemutatlak titeket El-nek. - Húz maga után Liam, míg oda nem érünk egy asztalhoz, ami körül legalább egy tucat lány ül. Az egyik lány meglátva minket feláll és odasiet hozzánk.
- Sziasztok. Örülök, hogy eljöttetek. Eleanor vagyok. - Nyújt kezet mosolyogva ez a gyönyörű lány.
- Szia, Lucy. - Mutatkozom be én is. - Nagyon Boldog szülinapot! - Mosolygom rá. - És köszönjük a meghívást. - Nyújtom át neki az ajándékunkat. Mivel még nem ismerem, fogalmam sem volt róla, hogy mit vegyünk, így maradtunk a szokásos csajos dolgoknál. Ruhák és ékszerek. Liam besegített egy kicsit, elmesélte, hogy El imádja az efféle dolgokat.
- Köszönöm szépen. és örülök, hogy eljöttetek. - Még váltunk pár szót, mire meghív minket a társaságukba, hogy üljünk le. Mi ezt szívesen el is fogadjuk. Liam is leül mellém, bár mivel csak lányok vannak az asztalnál látom rajta, hogy csak azért ült le, hogy ne maradjak egyedül.
- Nyugodtan menj ám el. Megleszek a csajokkal. - Mondom.
- Biztos? - Látom rajta, hogy habozik. - Nem jössz te is? - Néz körbe az asztalnál, ahol mindenki beszélget. Sőt mi több, már Ronnie is tökéletesen beilleszkedett, a mellette ülő lánnyal kezdett el trécselni a cipőjéről.
- Hát lehet elmegyek. Köszönni nekik. Lexy jössz te is? - Kérdem a mellettem ücsörgő lányt.
- Hát ha nem baj..
- Nem, dehogy. - Mosolygom rá. - Ronnie... - Ő mutatja ujjával, hogy egy pillanat. - Jó, Ronnie, mi elmegyünk. Nemsokára visszajövünk, jó? - Ő erre csak bólint, de véletlenül sem szakítaná félbe monológját a Louboution cipőkről.
Louis-t és Harry-t hamar megtaláljuk, valami dobozzal bajlódnak, azt húzogatják. Amikor észrevesznek minket elmosolyodnak.
- Sziasztok. - Köszönnek.
- Segítsek? - Kérdi egyből Liam.
- Nem kell, van ám itt izom. Ezt nem a legyek hordták össze. - Mutat bicepszére. - Egyébként szia Lucy. - Vándorol rám tekintete. Szerintem csak azért mondta, hogy nem kell a segítség, mert látta, hogy fogom Liam kezét.
- Sziasztok. Ő itt az unokatesóm.
- Lexy. - Fog velük kezet barátnőm.
- Örülök, hogy megismerhetlek. - Mondja Harry, egy olyan tipikus csábos mosoly kíséretében. Azt hiszem kezdem kiismerni őket, mert meg sem lepődöm. - Nagyon hasonlítotok egymásra az unokatesóddal. Annyiban biztos, hogy mind a ketten csinosak vagytok. - Folytatja. - Szia Lucy. Gyönyörű vagy, mint mindig. - Mondja, rám kacsintva. Már korábban is csinált ilyen, azért, hogy Liamet cukkolja. Ez most is sikerül.
- Igen, tényleg az. - Mondja ő, és átkarol. Harry épp reagálna, amikor Niall robban be a szobába.
- Hello srácok.. És lányok. - Teszi hozzá, amikor megpillant minket. - Öhm, szia Niall vagyok. - Nyújt kezet Lexy-nek.
- Lexy. Lucy unokatesója. - Mutatkozik be ismét Lex.
- Hu, hasonlítotok egymásra. - Néz végig rajtunk Niall.
- Én mondtam. - Pillant Harry Liam-re, aki csak elmosolyodik.
- Na jó, szerintem mi most megyünk.- Mondom mielőtt folytatnák.
- Oké. Mi itt leszünk. - Ad egy gyors puszit, és már megy is segíteni a fiúknak, amint mi lelépünk.
Lexyvel vidáman csacsogva sietünk vissza az asztalhoz, amikor valaki hirtelen megfogja a kezem. Nem tudom ki lehet az, így megfordulok.
- Te... Mit keresel itt? - Kérdem elkerekedő szemekkel. Lexy is hasonlóan meglepődik, amint megpillantja Adamet, a volt barátom.