Hi, itt Griny! :)
Sosem voltam jó a búcsúzkodásban. Szerintem ez most is be fog bizonyosodni.
Nem is tudom mit írhatnék. Először is hatalmas köszönettel tartozom nektek, akik elolvastátok a történetemet, és végig itt voltatok velem. Azoknak akik pedig esetleg még csak most tévedtek ide... Nem ajnároznám magam, de én élveztem visszaolvasni a sztorit. Igen, ezt tényleg megtettem. Elolvastam előröl, egyben az egészet, és majdnem elbőgtem magam. Hiányozni fog. :)
Köszönöm a sok-sok oldalmegjelenítést (wow!) a feliratkozókat, a szavazatokat...
A sok aranyos és kedves komment. Hozzászólás nélkül még ennél is nehezebben ment volna. Bár így is voltak nehéz időszakok, folyamatosan késtem, de végül csak megszületett a "mű". Szóval köszönöm a támogatást, nagyon aranyosak vagytok és nagyon jól esett.
Mást nem is tudok írni, csak, hogy köszönöm. Remélem a befejezéssel is meg vagytok elégedve. Őszintén, először úgy indult a dolog, hogy nem lesz happy ending. Aztán... Meggondoltam magam, hisz a hónapok során, amit ennek a történetnek a megálmodásával töltöttem megszerettem a szereplőket, és a "Licy" vagy ha úgy jobban tetszik "Payson" párost is. :D
Ahogy az előző bejegyzésnél is írtam, rettentő kíváncsi vagyok a véleményetekre. Ha elolvastátok, lécci dobjatok meg egy kommentel, legyen az pozitív, negatív, mindenre kíváncsi vagyok.
Sajnos tovább nem tudom húzni a búcsúzkodást, el kell köszönnöm. Még egyszer köszönöm, hogy itt jártatok, olvastatok, remélem ezt a jó szokásotokat a következő fanficeimnél is megtartjátok.
Louis szavaival élve "Saying goodby's shit!!"
Azt hiszem sokat köszönhetek nektek és még utoljára meg is köszönöm. Remélem hallunk még egymás felől a jövőben. Puszillak és ölellek titeket.
Millió puszi, Griny. xx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése