2. fejezet

- 2 -

- This is how I feel -

- Jajj csajok, én olyan rossz ember vagyok... - Mondom, még mielőtt bármibe is belekezdenék.

- Miért? - Értetlenkednek.

- Azért... Mert... Hát mert jó fejnek tartom... és... és hát tetszik is. - Makogok össze-vissza, majd eltakarom arcomat a kezeimmel.
- Ne vicceljél, Luc. Ezért miért lennél rossz ember? - Kérdi értetlenül Lexy.
- Hát mert... Nem tudom. Adam... Még csak most szakítottunk. És...
- És? És akkor álljon meg az egész világ? Lucy, ne nevettess. - Így Ronnie. - Amúgy is. Megcsalt az a kis... 
- Ne! Inkább ne mondj semmit. - Mondom, már nevetve.
- Na jó, de mesélj már! - Sürget, visszatérve a számára érdekesebb témára..
- Oké. - Adom meg magam, majd az elejétől a végéig elmesélem ezt a csodás napot. 

- És azt mondta, hogy majd ír. Minden nap. - Fejezem be a sztorit.
- Wow. Mekkora jó fej. - Tipikus. Mi más is lehetne Ronnie reakciója?
- Hát igen... És figyelmes, kedves, aranyos, vicces...
- És bla-bla-bla. Tudjuk-tudjuk, már párszor elmondtad.
- Elmondtam volna? Bocsi... - És egyből olyan vörös leszek mint a rák. Mint általában mindig, ha elszégyenlem magam, vagy zavarba jövök...
Miután a témát még vagy ötször átrágjuk, Ronnie felveti, hogy a hétvégén elmehetnénk egyet bulizni, mert mivel mióta megérkeztünk, még szinte sehol sem jártunk. Már majdnem két hete itt vagyunk Londonban, a barátnőmnél Lexynél és az apukájánál. Na jó, igazából rokonom, de elég távoli, és nagyon jó barátnőm is, szóval, igen, egyszerűbb ha azt mondom, hogy a barátnőméknél. Az egész utazásos ötlet onnan jött, hogy kaptam egy levelet Lex-től, amiben megkérdezte, hogy lenne-e kedvem náluk tölteni a nyarat, mivel pár évvel ezelőtt, azaz ha nem tévedek, 4 évvel ezelőtt ő is ott volt nálunk egész nyáron. Akkor elég nehéz időszakon ment keresztül, elvesztette az anyukáját és a két testvérét egy autóbalesetben. És olyan törékeny, és sérülékeny volt, hogy úgy éreztem mindentől meg kell védenem, vigyáznom kell rá. Ekkor nagyon megszerettem őt. Azóta -mostanáig- nem nagyon ápoltuk a kapcsolatunkat, de minden megváltozott ez után a levél után. Mindig is az egyik legnagyobb álmom volt, hogy egyszer majd eljutok Londonba, ami valójában szülőhazám is. Igen, apukám Angliából származik, és én is itt születtem, de mivel ugye édesanyám viszont magyar, és nem tudott itt élni, valószínűleg a honvágya miatt, így visszaköltöztünk Magyarországra. Én ekkor lehettem olyan 1-2 éves, szóval semmire nem emlékeztem ebből a gyönyörű városból. És mivel édesapám szülei már nem élnek, valamint egyke, így okunk sem nagyon volt visszajönni, mivel közeli családtagjaink már nem éltek itt kint. De most végre itt vagyok, és úgy érzem, mintha egy álomban lennék, a saját álmomban.
Eléggé elkalandoztam, Ronnie térít magamhoz, aki gyengéden megrázza a karomat, és még egyszer megkérdezi amit az előbb gondolataimtól nem hallottam.
Igazából nekem semmi ellenvetésem nincs a buli ellen, mert ugyebár ez volt a kérdés, így beleegyezek egy szombati partyba.

A hét hamar eltelik, nagyon sokat nevetünk és hülyéskedünk a csajokkal, akik még mindig bőszen próbálják elterelni a figyelmemet Adamről, akinek az emlékétől -hiába akarok már nagyon- még mindig nem tudok szabadulni. Ő volt életem első nagy szerelme, és ezen már nem tudok változtatni... Próbálnak inkább a másik fiú irányába terelgetni, akivel mostanában egyre jobban leszünk, minden nap sms-ezgetünk, sőt van olyan is, hogy 10-20 perceket beszélünk telefonon. Hát igen. A kártyámról a pénz eléggé ütemes tempóban fogy, még így is, hogy legtöbbször Ő hív...

Hamar elérkezik a Szombat is, valamit a buli, amit Ronnie már alig vár.
Az este előtt nagy a hajtás az előkészületekkel, mindenki lezuhanyzik, hajat mos, majd utána kiválasztjuk a ruháinkat. Ronnie kikötése az, hogy mindenképpen ruha, azaz dressz legyen... 
Én nem szeretek kihívóan öltözködni -és nem is szoktam- Így most sem teszek máshogy, felveszem kedvenc virágmintás ruhámat, amit imádok, de kihívónak abszolút nem nevezhető. Kiegészítőnek pedig felveszem azt a karkötőt, amit tegnap kaptam.

Lexy is követi a példám, ő is egy egyszerűbb darab mellet dönt, de Veronika... Hát ő még mindig tartogat meglepetéseket, tizenakárhány év ismertség ide vagy oda... Egy rövid -értsd: nagyon rövid- pánt nélküli fekete ruha van rajta, ami az én szememben tipikusan az a fajta ruha, ami máson tetszik, de én az életben nem venném fel. Hogy is mondjam... Túl kihívó. :)
- Hú csajszik. Így az életben nem pasiztok be. - Ez annyira Ronnie-s. 
- De ahogy elnézem, te viszont már 10 percen belül... -Kacsintok rá tréfálkozva. Válasza csak egy szemforgatás.
Gyorsan még megcsináljuk a hajunkat, amivel én semmit nem akarok kezdeni, de Ronnie rábeszél, hogy vasaljuk ki, majd utána mindannyian feldobunk egy lazább sminket. Természetesen, már aki lazábbat... Hogy ki az az egy kivétel aki nem csak lazán sminkel, na az említésre sem méltó, eléggé egyértelmű...
Miután mindenki elkészült, nekivágunk az éjszakának.

Mivel Lex tud egy jó helyet a közelben, így végül úgy döntünk, hogy oda megyünk. Stoppolunk egy taxi-t amivel 10 percen belül már ott is vagyunk ennél a bizonyos klubbnál.
Kívülről semmi extra, de belül viszont nagyon elnyeri tetszésemet a hely. Modern és eléggé tágas, bár még így is zsúfolásig van emberekkel.

Ronnie természetesen egyből táncolni akar, így betolakszunk a tánctér közepére, aztán egy kevés tánc után, miért is ne? Észrevesz pár "cuki" fiút a bárnál, így követjük, míg ő töri az utat odáig. Nekem végül is aztán oly mindegy, nem igazán van kedvem ehhez az egészhez, legalább akkor már ő had érezze jól magát.
A bárhoz érve persze a fiúk közelébe áll és kér mindhármunknak valami 'üdítőt' amibe majdnem bele is fulladok, mert én kis naív komolyan azt hittem, hogy üdítőt kért, így majdnem az egészet le is húzom egyszerre. Hát természetesen egyből el is kezdek fulldokolni.
- Lucy, ne már. Ez totál ciki.
- Basszus Ronnie, nem tehetek róla. Nem erre számítottam.- Nyögöm ki nagy nehezen, még mindig köhögve, és szédülve, mivel a pia egyből hat. Fogalmam sincs, hogy mi ez, de valami jó tömény az biztos. Nem szoktam inni. Vagy legalább is nagyon ritkán. Én az a fajta lány vagyok, aki alkohol nélkül is jól tudja érezni magát.
- Na jó. Add ide a mobilod. - Mondja sietősen, látva, hogy a fiúk eddig nem nagyon hederítettek ránk.
- Mi? Miért? - Kérdem értetlenül.
- Na, légyszi. Csak add már ide. - Mondja, mire még mindig értetlenkedve előkotrom táskámból a telefonomat -ami persze legalul van...- majd átnyújtom neki.
- Bocsi... - Megy oda a nekünk háttal álló sráchoz, és megböködi a vállát, mire az hátrafordul és elég látványosan végigméri. - Tudnál rólunk készíteni egy képet? -Kérdi ide-oda illegve.
- Hogyne. - Mondja a srác egy ezer wattos mosoly kíséretében, majd ránk néz.
Ronnie odajön hozzánk, befurakszik közénk, majd átkarol minket és vigyorog ezerrel. Már villan is a vaku.
- Ezer köszönet. -Tipeg vissza megint hozzá. A srác természetesen ezek után meg akar hívni minket egy italra, amit mi Lex-el udvariasan elutasítunk, ellentétben Ronnieval. Majd a következő fázis jön, meginvitál minket a társaságukba, amit Ronnie szívesen el is fogad, és gyorsan le is dobódik mellé. Megtörténik a bemutatkozás is, Tylernek hívják. Én még egy szót nem beszéltem vele -nem is áll szándékomban, nem tudom miért.. Nem túl szimpatikus- de miután bemutatkozom én is, elmosolyodik. Ronnie-ra inkább rá sem nézek.. Körülbelül a szemével megtudna gyilkolni.
Könnyű csacsogás kezdődik, Ronnie nyomul ezerrel, mi pedig kétségbeesett pillantásokat váltunk Lexy-vel, amikor szerencsére csipog a telefonom. Ő az. Olvasva az üzenetét végig vigyorgok, ami egyből feltűnik Ronnie-nak, és amit nem hagyhat szó nélkül.
- Oh, csak nem a lovagod az? - Kérdi felhúzott szemöldökkel.
- Van barátod? - Kérdi egyből érdeklődve Tyler. Aha. Már értem. Szóval az egész csak erre ment ki. Hogy Tyler megtudja, hogy nekem... hogy mit is?
- Nem... Nincs. Vagyis... Csak egy jó barát. - Motyogom.
- Hé, miért nem küldöd el neki a képet amit Ty készített? - Hű már becézi is...
- Hát... Nem tudom.
- Na Lucy! Add ide a telód.- Kapja ki azt kezemből a szóban forgó tárgyat, majd egy: "Hiányzol xx" -üzenet mellékletében már el is küldi a képet.

Én forgatom a szememet majd visszaszerzem a mobilom, és eldöntöm, hogy gyorsan írok neki, hogy csak Ronnie szórakozik, amikor már meg is kapom a választ...