11. fejezet

-11-

- I just wanna take you anywhere that you like -

Mindent elmesélek nekik, ott egy álltó helyemben, ahogy beléptem az ajtón. A legelején kezdem, és megkérem őket, hogy ne szakítsanak félbe, had hadarjam el gyorsan az egészet, hátha akkor egy kicsit könnyebb lesz. Persze barátnőm, Veronika nem bírja ki.

- Várj. Nem egészen világos. Most akkor mi is az igazi neve a 'lovagodnak'? Azt mondtad, hogy nem az akinek mondta magát. - Mindig is a 'lovagomnak' hívta Liam-et, persze akkor még nem tudta, hogy ki is ő valójában.

Pár másodpercig hezitálok, de végül kimondom.

- Liam... - Sóhajtok fel, mert tudom, hogy mi lesz a reakciója, amikor kimondom a teljes nevét. - Liam Payne.

- Lucy Brenson! Te. Ezt. Most. Nem. Mondod. Komolyan. - Mondja kiabálva. - Jézusom! Atya ég! Nem hiszem el. - Folytatja tovább... - Muszáj bemutatnod neki!  Ismerem Liam Payne barátnőjét! Híresség vagy! Úristen, adsz egy autogramot?

- Jézusom, Ronnie. Dehogy vagyok híresség, sőt azt hiszem még a barátnője sem vagyok.

- De hát ott aludtál nála!

- Igen, de nem azért, amire szerintem te gondolsz.

- Hát akkor miért? - Kérdi csillogó szemekkel.

Nem tudom, hogy elbírom-e neki mondani a történteket, ezek után, hogy így fellelkesedett.. De muszáj lesz, ha már egyszer belekezdtem.

Így elmesélem a folytatást is.

Először amikor meghallja támadóm nevét, szeme elkerekedik, aztán értetlenül összeráncolja homlokát.

- Biztos, hogy... Azt mondtad sötét volt, szerintem rosszul láttad.

- Nem. Tudom mit láttam, ő volt az Ronnie.

Ezek után kitör a káosz. Azt hiszem részleteznem sem kell, a vége mindennek annyi, hogy Ronnie bevágja a durcit, és bezárkózik a szobájába, mi pedig hosszasan elbeszélgetünk Lexyvel. Annyira szeretem őt, mindig türelmesen végighallgat, és engedi, hogy kisírjam magam a vállán. Ezen a téren különbözőbbek sem lehetnének Ronnie-val...

A nap hátralévő része hasonlóan telik, semmi különöset nem csinálunk, eszünk, takarítunk egy kicsit, beszélgetünk, ismét eszünk, megnézünk egy filmet, és, meglepő módon... ismét beszélgetünk.

Másnapra Ronnie is kidugja fejét a szobájából, úgy tűnik kezd megbékélni. Bár bevallom kicsit fáj, hogy így viselkedett velem, a történtek után még nekem kell pátyolgatnom. De mivel nagyon jó barátnőm, ezért én bármit megtennék érte, valamint azért, hogy ne legyen boldogtalan. Így, először is elújságolom neki, hogy hivatalosak vagyunk egy szülinapi bulira, ahol valószínűleg az összes fiú ott lesz. Mintha egy szempillantás alatt eltűnne minden bánata, majd kiugrik a bőréből.

Egy egész hét eltelik, jóformán semmit nem csinálunk, eltekintve attól, hogy én Liammel igyekszem minél több időt tölteni, majdnem minden nap találkozunk, csak sajnos nagyon elfoglalt, igazából erről nem sokat beszélünk. Jóformán semmiről nem beszélünk, ami a bandával kapcsolatos. Ez nekem kicsit furcsa. Hiszen ők is az élete részei, és ha szeretné, hogy én is az legyek, örülnék ha mindent megosztana velem.

Először azt hiszem, hogy a Szombat is a semmittevés keretein belül fog zajlani, mindaddig amíg meg nem kapom a következő üzenetet:

"Ideje, hogy kicsit jobban megismerd Liam Payne-t, ha gondolod bemutathatom az életét. Mit gondolsz, készen állsz rá?"

Elég egyértelmű, hogy erre mi a válaszom, hisz épp az imént emésztettem ez miatt magam, így gyorsan elkészülődök. Nem öltözöm ki túlságosan, egy egyszerű fehér ruha mellett döntök, hajammal nem csinálok semmit, hagyom, hogy fürtjeim hullámosan ereszkedjenek vállamra. Az arcommal viszont muszáj kezdenem valamit, ezért lealapozom a sebemet, ami valójában már majdnem el is múlt. Egy gyors alapsmink feldobása után kész is vagyok.
Szemeim rögtön felcsillannak, amint meglátom autóját a házunk előtt. Egyből rohanok is.

Amikor vele vagyok, megfeledkezem az otthoniakról, minden gondomról, bánatomról és bajomról.
- Hova is megyünk pontosan? - Kíváncsiskodom.
- Majd meglátod... - Feleli titokzatosan. - De nyugi, nem lesz semmi gond. - Mondja, amikor pár perc múlva meg is érkezünk erre a bizonyos helyre.

- Hát ez kimondottan... érdekes. - Keresem a megfelelő szót arra, amit látok. Egy bazi nagy épület előtt állunk meg, amiről fogalmam sincs, hogy mi az. Értetlenségem láttán csak nevet egy sort.
- Ez a stúdiónk, ahol jelenleg az új albumunkat vesszük fel. - Magyarázza.
- És én bemehetek ide?
- Persze. Lebeszéltem Paullal. Ő a menedzserünk. És eléggé engedékeny. - Mondja egy amolyan "nekem mindent szabad" mosoly kíséretében.
Még mindig nevetünk, amikor megfogja a kezem, és belépünk -szerintem- a hátsó ajtón. Ezek után csak megyünk, egyik ajtón be, másikon ki -számomra ez olyan mint egy labirintus- míg végül meg nem érkezünk. Egy férfi fogad minket -mint utólag kiderül Paul- aki rögtön aláírat velem pár papírt, hogy az itt hallottakról nem nyilatkozom semmiféle módon, nem hozom nyilvánosságra őket, meg ilyesmik. Egyébként rendes ember, látszik rajta, hogy tényleg törődik a fiúkkal. A többiek is ott vannak, úgy tűnik még nem kezdték el a munkát, valószínűleg Liam-re vártak, aki be is siet hozzájuk, miután megbizonyosodik róla, hogy elleszek Paullal. Amikor a fiúk megpillantanak elmosolyodnak, én pedig integetek nekik, amit viszonyoznak. Ezek után el is kezdenek dolgozni.
Elkezdenek felénekelni valami számot, ami egyébként már most tetszik. És tényleg. Bár lehet azért, mert most jelenleg épp Liam énekel. Sosem hallottam még őt énekelni ezek előtt. Ha idáig azt hittem szerelmes vagyok belé, mostanra már biztosan tudom. Istenem, az a hang...
Még egy darabig hallgatom őket, aztán szünetet kapnak és kijönnek hozzánk.
- Egész jók voltatok fiúk. - Mondja Paul.
- Én inkább úgy fogalmaznék, hogy fantasztikusak. - Mondom mosolyogva.
- Lehet többször is el kellene jönnöd, jó hatással vagy rájuk. Legalábbis Liam-re biztosan.
Félénken rámosolygok, erre ő odalép mellém.
- Nem unatkozol?
- Nem, dehogyis. Sőt... Örülök, hogy itt lehetek.
- Én is örülök, hogy itt vagy. - Nyom egy puszit a homlokomra. - Nem megyünk el egyet sétálni amíg szünet van? - Kérdi.
- De, az jó lenne.
Ismét keresztülmegyünk a 'labirintuson' és kéz a kézben elindulunk lefelé az utcán.
Hirtelen azonban mintha ezer lány kezdene el egyszerre sikítani, ezért ijedten körbenézek.