17. fejezet

-17-

-It was meant to be-

A kocsi megáll mellettem, és Liam kinyitja nekem az ajtót. 

- Gyere Lucy, a végén még megfázol. - Hívogat.

- Rendben. - Mondom, és bemászom mellé az anyósülésre. - Csak... kicsit vizes vagyok. Nem baj?

- Ne viccelj, mikor féltettem én jobban a kocsimat mint téged? - Kérdi elmosolyodva.
Ezért szeretem. És nem hiszem el, hogy apu nem képes megérteni ezt. Hogy nekem ő a fontos, és nem a híresség, nem a média, nem a sajtó. Csakis ő számít.

- A szüleim... - Kezdeném.

- Pontosan úgy reagáltak, ahogy arra számítottam. Érthető, és jogos a reakciójuk. Bár nem mondom, hogy teljesen egyetértek velük. - Mondja ki egy szuszra.

- Abszolút nem értek egyet velük. Hogy mondhat ilyent apu? Én... - Nem akarok ismét sírni, így inkább csak bámulom az ablakon legördülő esőcseppeket. - Nem akarok most visszamenni hozzájuk. 

- Akkor.. Irány hozzám. - Mondja és be is indítja a kocsit.

- De... Nem baj? Mármint biztos van jobb dolgod is, mintsem folyamatosan engem pátyolgatni.

- Nálad semmi sem fontosabb. - Mondja. Én legszívesebben most rögtön átölelném és megpuszilgatnám, ha éppenséggel nem vezetne. Így csak megfogom az egyik kezét. Mellettem már megtanult profin egy kézzel vezetni. Azért ezzel sem dicsekednék, a rendőrök, és ha már itt tartunk a szüleim is frászt kapnának tőle.

Lassan megérkezünk a lakásához, ahol ő előresiet és gyorsan keres nekem valami száraz ruhát. Én a mosdóban magamra kapom a sima szürke pólót és áldom a sorsot amiért ennyire imádom a leggingseket, hogy ma is volt rajtam egy sima fekete darab. Bár kicsit vizes, de azért azt inkább nem veszem le. A telefonomat kikapcsolom, miután küldök Lexynek egy SMS-t, hogy Liammel leszek, mivel abszolút nincs kedvem a szüleimmel beszélgetni, sőt rájuk gondolni sem...
Amint kilépek az ajtón, Liam rám emeli tekintetét és megvillantja ismét azt a szemtelenül aranyos mosolyát.

- Na mit csináljunk? Kint szakad az eső, szóval marad a filmnézés és a... - Gondolkodik el pár pillanatra. - Filmnézés.

- Hát... Azt hiszem akkor... A filmnézést választom. Nem baj ugye? - Kérdem kissé túljátszva a szerepet.

- Nem, igazából én is arra gondoltam. - Bólogat egyetértően. Felnevetek és azt tervezem, hogy körülbelül a nyakába ugrok, de azt hiszem ez az ötletem váratlanul éri, mivel hátratántorodik, és ráesik az ágyra. Vele együtt természetesen borulok én is. Először meglepetten pislogok, ahogy ő is, aztán rájövök, hogy ez a helyzet egy kissé furcsa, konkrétan rajta fekszem, de nem mozdulok csak az arcát tanulmányozom.Ő is hasonlóan tesz. A kapcsolatunk eddig, hogy is mondjam... Nem a testiségeken alapult, ezért sem éreztem még, hogy mennyire jó is a közelsége. Pár másodpercig csak bámulunk szótlanul egymásra, aztán mintha mindkettőnkben egyszerre tudatosulna, hogy mennyire szeretjük a másikat, én beletúrok a hajába, ő pedig közelebb húz magához és megcsókol. Már abszolút nem fázom, jobban mondva körülbelül lángolok, és a gyomromban élő pillangók ismét ezerrel csapkodni kezdenek. Őrületes csókcsatába kezdünk, aztán... Megcsörren egy telefon. Liam zavartan körbepillant és feltűnik neki, hogy az ő mobilja csörög. Rám néz, én pedig bólogatok, hogy nyugodtan vegye fel. Amúgy sem hiszem, hogy.. Szóval én még nem állnék készen... Mindegy...
- Szia haver, mi újság?  - Veszi fel a készüléket, és bár nem akarok hallgatózni, de mivel néma csendben vagyok, így hallom, hogy Niall szól bele.
- Szia, nem sok. Mit csinálsz?
- Hát, csak... Filmezünk Lucyvel. - Hiába próbálok uralkodni magamon, ezen felkacagok, mire ő is elkezd nevetni.
- Nagyon bele lehettek merülve, ha nem halljátok meg, hogy már körülbelül fél órája kopogtatok. - Hallom, hogy ő is nevet, és abszolút nem veszi be, hogy filmet nézünk.
- Bocsi. Várj, egy pillanat. - pattan fel Liam, lerakja a telefont és kisiet az ajtóhoz.
Én addig gyorsan berakom a lejátszóba az első filmet ami a kezem ügyébe kerül, és egy kicsit belepörgetek. Sikerül pont kifognom valami zombi gyilkolászós remekművet. Nagyon tuti...
A következő pillanatban Liam lép be a szobába, Niall, és körülbelül egy tucat pizza társaságában.
- Én mondtam. - Néz diadalittasan a szőke fiúra.
- Micsoda? Pont ezt? Lucy, nem is mondtad, hogy csíped a zombis filmeket. - Fordul felém.
Mert valójában nem is. Semmiféle horrorfilmért nem rajongok, sőt kimondottan rosszul vagyok tőlük, ezért inkább nem válaszolok semmit, csak megvonom a vállam.
- Amúgy nemsokára jönnek a többiek is. És bocsi, hogy csak így rátok rontottam. Azt hittem egyedül vagy meg ilyenek, és semmi programom nem volt mára, meg a srácoknak sem, szóval úgy gondoltuk meglepünk. Csak ők még előtte beugrottak El-ért. És bármelyik pillanatban.. - És ekkor kopognak. - ... Megjöhetnek. - Fejezi be, már értelmét vesztett mondatát Niall, majd kifut, hogy ajtót nyisson.
- Bocsi... Általában mindig nálam vannak az ilyen rögtönzött összejövetelek. - Magyarázza Liam, miközben hátulról átölel. Lélegzetét a nyakamon érzem, amitől kiráz a hideg és felnevetek.
- Sziasztok. - Lépnek be a szobába sorban a fiúk, valamint Eleanor is. Amikor meglát minket elmosolyodik és int egyet, majd miután a fiúk engedik, odajön hozzánk.
- Mondtam már, hogy milyen elragadóan édesek vagytok együtt? - Kérdi egy széles mosollyal, miközben lehuppan mellém. Közben a srácok -szerencsére- kiveszik az eddigi filmet, és azon kezdenek el tanakodni, hogy mit nézzünk.
- Nem, azt hiszem még nem. - Mondja Liam, és arcon puszil.
- Akkor most mondom. Tényleg... Te is jössz Szombaton Lucy? - Kérdi, mire én megrázom a fejem, mivel fogalmam sincs, miről lehet szó.
- Igazából neki még nem említettem, mert... nem tudom... Nem akartam egyből kitenni ennek.
- Bocsi, nem tudtam. - Húzza el a száját El.
- Miről van szó? - Kérdem kíváncsian.
- Szombaton lesz egy zenei díjátadó gála, ahol mi is jelöltek vagyunk. És ugye lehet vinni kísérőket.
- Komolyan? Aztaaa! - Mondom és felcsillannak a szemeim. Hogy én régen mennyit álmodoztam arról, hogy egyszer eljutok egy ilyen gálára...
- Na tessék. Imádná. - Mondja mosolyogva El. - Meg amúgy is. Mi baja lehetne ott? Majd vigyázok rá.
- Nem arról van szó, én nagyon örülnék neki, csak... - Csak az apám. Teszem hozzá gondolatban.
- Lehet ez lenne a tökéletes alkalom, hogy megmutassuk neki, hogy képes vagyok erre. Meg tudnám csinálni. - Mondom bátortalanul.
- Ebben biztos vagyok. - Ad még egy puszit. - Rendben. Akkor.. Lucy. Eljönnél velem szombaton? - Kérdi.
- Naná! - Vágom rá teljesen felvidulva, mire mind a hárman elkezdünk nevetni.
A fiúk közben beindítanak valami akciófilmet, ami Liam érdeklődését is lekötötte, így ő is csatlakozik a képernyőre tapadt srácok csoportjához. Mi Eleanorral meghúzzuk magunkat a háttérben, és inkább csak beszélgetünk. Többek között megbeszéljük, hogy holnap találkozunk, és elmegyünk arra a tervezett shopping körutunkra. Kellene valami ruha Szombatra. Meg úgy általánosságban is... :)
Az este nagy része hasonló jó hangulatban telik, másodszorra mi választunk filmet, és mivel megakarjuk bosszulni a fiúknak az akciófilmet, kiválasztjuk a lehető legromantikusabbat, a Szerelmünk lapjait. Mondanom sem kell, ők az első 10 perc után már nem is titkolják, hogy unatkoznak, elkezdenek ökörködni.  Nem képesek felfogni, hogy minket ez miért hat meg ennyire. Mindegy, mi azért végignézzük a filmet, már amennyit hallunk és látunk belőle...
Végül nevetéstől fájó hassal és kukoricával a hajamban köszönök el a srácoktól, akik hajnali 2 körül lépnek le. Hihetetlen, hogy ők még ezt a borzalmas napot is képesek voltak megmenteni...
Korábban még nem aludtam Liamnél eltekintve attól az egy, nem szándékos alkalomtól, így kellemetlenül ácsorgok az ajtóban, egyik lábamról a másikra állva.
- Valami baj van? - Kérdi Liam bebújva a takarója alá.
- Nem, megyek. - Mondom és lassú léptekkel elindulok az ágyhoz. Majd amikor odaérek bemászok mellé. Nem tudom az előbb mitől rémültem meg, de amikor hozzábújok, már abszolút nem érzem kellemetlenül magam. Lehunyom a szemem és megpróbálok aludni. És csak próbálkozom és próbálkozom, de sikerülni nem nagyon akar. Ő már alszik, érzem, hogy a mellkasa szabályosan emelkedik és süllyed. Apám szavai újra visszaszöknek a fejembe, és hiába próbálom meg őket elűzni nem tudok szabadulni tőlük, ezért nyugtalanul forgolódok.
- Lucy? - Hallom meg egyszer csak Liam hangját. Neee felkeltettem.
- Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni. - Fordulok vissza hozzá, és átölelem a mellkasát.
- Nem tudsz aludni?
- Nem. - Mondom halkan. Erre ő felemeli a kezemet és összekulcsolja ujjainkat.

"Your hand fits in mine 
Like it's made just for me 
But bear this in mind 
It was meant to be..."

Kezdi el halkan énekelni egyik számukat. Ismét lehunyom a szemem, és csak a hangjára koncentrálok. Nekem még sosem énekelt, de ez valami csodálatos érzés. Mintha altatódal lenne a szám, működik is, majdnem el is alszom mire a végére ér.
- Köszönöm. - Suttogom, mire ad egy puszit a fejem búbjára, és átölel. A következő pillanatban már az igazak álmát álmodom.