27. fejezet

-27-

- They don't know about the things we do -

- Az a helyzet, hogy Niall eltűnt...
- Hogy mi? - Kapjuk szinte egyszerre fejünket Harry felé. - Miért nem ezzel kezdted?
- Nem tudom, elterelődött a figyelmem. - Húzogatja a vállát szórakozottan. - Jó, nehogy meggyilkolj a tekinteteddel. Amúgy nem biztos, hogy ez... Tehát csak annyi, hogy tegnap óta senki nem látta és nincs a szobájában sem. Tudod, lehet, hogy csak... - Húzogatja a szemöldökét.
- Jó, azt hiszem ez engem mégsem érint. - Állok fel a fotelből, mivel kissé kínos a szitu.
- De, amúgy érint. Vagyis nem Niall eltűnése, hanem egy másik dolog. Szóval az van, hogy... Valaki felfirkált valamit a turnébuszunk ablakára. - Erre ismét leülök.
- Oké, most csak én nem látom az összefüggést? - Kérdi Liam.
- Mit is írt pontosan? - Kérdezősködöm, mert már tudom, hogy itt jön képbe az, hogy: "Neked is közöd van hozzá."
- Igazából nem is lényeg, csak egy elvetemült fan lehetett, vagy nem tudom. Nem kell az ilyeneket komolyan venni... Amúgy is már lemosták, nem okozott nagyobb kárt, szóval...
- Harry. - Szól rá Liam, mire a srác abbahagyja a félrebeszélést.
- Azt írta... Szóval csak egy idézet volt az egyik szövegünkből és mellette az, hogy "Remélem érti, Miss Brenson."
- Melyik dalból és melyik részlet?
- Ez a sor volt:

"That's between me and you our little secret"

Igen, valóban jobb ötlet volt, hogy leültem. Ismét elkezd velem forogni a szoba. Tudom, hogy ő írta. A még mindig névtelen és arctalan valaki.
- Jó, ez tényleg semmi, nyugi, nem lesz semmi baj. - Mondja Liam, de nem tud átverni, felismerem a hangjában bujkáló kételyt és az ijedség egy apró darabkáját is. - Neked sem mond semmit ugye? Szerintem csak egy rajongó írhatta.. Hogy miért azt nem tudom, de... Néha szoktak őrült dolgokat csinálni, nem kell komolyan venni... - Nyugtatgat én pedig bőszen bólogatok, és szeretném elhinni, hogy igaza van, de sajnos nem megy.
Egyébként nem értem. Nem tudom mire gondol. Vajon az, hogy "Ez közted és köztem egy kis titok" arra utal, hogy zargat engem és erről rajtunk kívül senki nem tud? De ez eddig is nyilvánvaló volt, szóval tényleg nem értem. Úgy döntök ezzel ráérek később is foglalkozni, most jobban zavar Niall eltűnése.
- Srácok, nem veszi fel a telefonját sem... - Trappol be a szobába Louis, nyomában Zayn-el.
- Most komolyan... Eddig nem is próbáltad a mobilját? - Kérdi egy lenéző tekintet kíséretében Liam.
- Hát még csak reggel 9 van, gondoltam még alszik, vagy ilyesmi...
- Jó, tök mindegy. Én már kezdek aggódni. - Szólal fel Zayn is, mire a többiek helyeslően bólogatnak.
- De mit tehetnénk? - Kérdem már én is kétségbeesve.
- Próbálkozzunk még, hátha később felveszi. - Veti fel Zayn, miközben már tárcsázza is a számot. Mi meg sem mukkanunk, így halljuk, ahogy kicsöng a telefon, de senki nem veszi fel. A sikertelen próbálkozás után Louis is megpróbálja. A némaságnak hirtelen telefonom pittyegése vet véget. Ereimben még a vér is megfagy. A pittyegés azt jelenti, hogy SMS-t kaptam. És az... nem biztos, hogy jó. Mobilom a komódon van, pontosan Harry mellett.
- Nem a te telefonod? - Kérdi meg a srác, mire nyelek egy nagyot.
- De, de nem fontos... - Legyintek egyet. Erre mobilom ismét pittyeg.
- Biztos? - Kérdi felvont szemöldökkel, egy féloldalas mosoly kíséretében, miközben megragadja telómat. Kérlek csak ne nézz rá a képernyőre, kérlek csak ne.. És ránézett.
- Hmm a barátnőd már biztos aggódik érted. - Nyújtja oda a készüléket. - Jól vagy? Eléggé fehérnek tűnsz. - Erre kifújom a levegőt, amit körülbelül azóta benntartottam, mióta hozzáért a mobilhoz. Bólintok, majd megnyitom Lexy üzenetét. Tényleg aggódik, így gyorsan írok neki, hogy minden rendben és mivel sajnos nemsokára mennünk kell, azt is megírom, hogy mikor és hol találkozzunk. Majd felugrik a korábbi SMS is. Amit viszont nem kellett volna meglátnia Harrynek.
"Hoppá, azt hiszem kicsit korábban jutott el az üzenetem hozzád, mint terveztem. Elfelejtettem mondani, hogy... Nálam van a kis szöszi. Egy balhéért cserébe elengedem. :) "
Abban a pózban amiben vagyok, megmerevedek. Most már értek mindent. Ez közöttünk az a "kis" titok. Tehát megint arra utal, hogy ne merjem elmondani senkinek, mert akkor.. Bele sem akarok gondolni, hogy mi fog történni. Úristen, ott van nála Niall. Miattam! Ezek után véletlenül sem mernék beszélni róla, nem mintha eddig mertem volna. Félek, össze vagyok zavarodva és azt hiszem az ideg összeroppanás határán állok.
Amikor felpillantok Harry gyanakvást sugárzó szemeibe nézek bele. Vagy nem is gyanakvás, hanem inkább... kíváncsiság. Megrázom a fejem és próbálom összeszedni magam. Mit csináljak? Valaki kérem segítsen! Üvölteném bele a Világba, ha tehetném.

Csináljak balhét? Ez meg van húzatva? Milyen balhét tudnék én csinálni? Gondolom valamit a fiúkkal vagy legalábbis Liammel kapcsolatban kellene. De ne, én ezt nem akarom...
Az oké, hogy szerencsétlen vagyok és mindig bajba keveredek. De hogy direkt csináljak is valami bonyodalmat? Na az messze áll tőlem. Önszántamból sosem lennék képes bántani a számomra fontos embereket. Persze ha köteleznek rá, és lehet, hogy egy másik ember élete múlik rajta, nem tehetek mást.
Már percek óta gondolkozom rajta, hogy mit kellene tennem. A fiúknak is feltűnik, hogy milyen szótlan vagyok.
- Mi a helyzet Lucy? Olyan csendes vagy. - Fordul felém Zayn.
- Semmi nincs, csak aggódok Niall miatt.
- Biztos, hogy csak erről van szó? Mármint... Tényleg, az a felirat is eléggé felkavaró lehetett számodra. - Mondja Louis. Ez jó is lesz kiindulópontnak. Úgy teszek, mintha ez a dolog valóban felkavarna, leszegem pillantásom és a pólómat húzogatom.
- Louis, szerintem ezt most inkább hagyjuk. - Mondja Zayn búskomor arcom láttán. Eddig pocsék színésznőnek bizonyultam, legalábbis a barátnőim mindig rájöttek, ha nem az igazat mondtam nekik és kihúzták belőlem hogy mi bánt. Legalább is csak ilyen esetben szoktam nekik füllenteni. De úgy tűnik a fiúk még nem ismernek annyira, hogy tudják, színészkedem. Egyedül csak Liam jöhetne rá. Vetek rá egy gyors pillantást, ő elgondolkozva néz maga elé, még csak rám sem tekint. Ezt most jó jelnek veszem.
- Most miért? Ebben nincs semmi... - Értetlenkedik Louis.
- Csak tudod, lehet ez Lucynek felkavaró, nem hinném, hogy minden nap egy ilyen dologgal nézne szembe..
- Mi abban felkavaró, hogy idéztek az egyik dalunkból egy sort? - Nevet fel, de látom rajta, hogy kezd egy kicsit... elege lenni.
- Ez a mi kis titkunk. - Mondja ki Harry. - Kicsit tényleg ijesztő. Esetleg tőled is félnünk kellene? - Tudom, hogy csak viccel, és normális esetben csak kiölteném rá a nyelvem vagy valami, de most más a szerepem... Elkerekednek a szemeim, megrázom a  fejem és eljátszom a nagy sértődő show-t.
- Ez tényleg nem vicces Harry. - Szólal meg Liam is. Egyszerre örülök és vagyok szomorú. Örülök, hogy nem buktam le előtte, de szomorú is vagyok, mivel ezek szerint még ő sem ismer annyira.
- Jajj hagyjad már. Ez semmi, mi ennél bizarrabb dolgokat is kaptunk már.
- Igen, azok mi vagyunk. De Ő ehhez nincs hozzászokva. - Csóválja a fejét Liam.
- Pedig hozzászokhatna lassan.
- Miért kellene ahhoz hozzászoknia, hogy ismeretlen emberek hátborzongató üzeneteket hagynak neki? - Kérdi Zayn. Nem is sejti, hogy most ez a kérdése mennyire valós. Csak az a baj, hogy azt hiszem valójában már lassan hozzászokok. A kezdeti félelem már csak egy pillanatig tart, amikor kapok egy üzenetet tőle.
- Nem konkrétan ahhoz, hanem ehhez az egészhez. Most már híres vagy. Ez az amit mindenki szeretne, nem? - Intézi most már szavait felém. Tényleg? Én sok minden szerettem volna lenni. Okos, feltétlenül. Tehetséges, mindenképpen. Csinos? Na jó, beismerem. De, hogy pont híres? Ez most tényleg szíven ütött, minden színészkedés ellenére.
- Aucs. Ezt most teljesen úgy mondtad, mintha csak azért lennék Liammel. - Nem kell megjátszanom, hogy megsértődtem.
- Ami egyébként azért vicces, mert ez az egész vita abból alakult ki, hogy Lucy nem szereti ezt a felhajtást. - Áll mellém Liam.
- Hagyjuk is. Mindenki  szereti ha rajonganak érte. - Oké, nem érdekel, nekem ebből elég volt. Remélem ez elegendő volt "balhénak"... Mindenki kellőképpen összeveszett mindenkivel. Miattam. A változatosság kedvéért... A helyzet kezd eldurvulni. A fiúk még továbbra is vitatkoznak, amikor én felpattanok.
- Oké, én elmegyek. - Ezzel ki is sietek az ajtón.

- Kicsim várj! - Jön utánam Liam.
Megint sírás közeli állapotban állok. Utálom, hogy ilyen érzékeny vagyok. És a legbosszantóbb, hogy ezt az egészet magamnak köszönhetem. Nem, nem szabad folyton magamat hibáztatnom. Ezt is a pszichiáteremtől tanultam. Most komolyan? Már hogyan is hibáztathatnám magam? Erről az egészről az a pszichopata tehet. Tönkre akarja tenni az életemet?
- Miért gondolja így? - Kérdem elcsukló hangon.
- Szerintem nem gondolta komolyan. Louis természetét meg kell szokni. Ha felhúzza magát buta dolgokat vág az ember fejéhez.
- Nem érdekel. - Torpanok meg. - Most csak... Mennem kell. Ki kell szellőztetnem a fejem.
- Jó, rendben. Várj meg, elmegyek veled. Oké?
- Nekem most kell mennem. Egyedül. - Mondom szinte hisztérikusan. Ki kell innen szabadulnom.
Lesietek a lépcsőn, és már csak az utcán veszem észre, hogy Liam nincs mögöttem.  Megint megbántottam. Fantasztikus. Ez nagyobb balhé lett, mint ahogy terveztem.
Lehunyom a szemem és veszek egy mély levegőt, próbálom lenyugtatni magam, de a remegés még így is végigfut testemen, miközben meghallom azt az ismerős csipogást. Hiába reménykedem benne, hogy Liam írt de tudom, hogy nem.
"Szép alakítás kincsem. A madárka szabad. Már nem kell sokáig játszadoznunk."
Ha jól sejtem, hogy mire céloz, akkor... Tényleg tönkrecseszi az életem. Nem kell sokáig játszadoznunk, mert egyre jobbnak bizonyulok abban, hogy elűzzek magam mellől lassan mindenkit. Legfőképp... Liamet. Tudom mire megy ki a játék,  tudom mire céloz. A kapcsolatunknak akar véget vetni, és nagyon jó úton halad célja eléréséhez.