8. fejezet

-8-

But here I am asking you for one more chance

A történtek után nem igen van kedvünk visszamenni, bulizni, így beosonunk Liam szobájába, Andy fedez minket, aki nem meglepő módon egyedül tért vissza, nem találta meg Tylert…

- Gyere, ülj le. – Ültet le azonnal az ágyára Liam, ő pedig leguggol elém, és elkezdi fürkészni az arcomat.

- Nem olyan vészes. – Mondom, bár még nem láttam a sebet, de azt már érzem, hogy a vérzés elállt.

- Hát nem tudom, szerintem azért egy doki megnézhetné. Be kellene mennünk a…

- Kérlek csak azt ne! Kérlek!

- Jó, nyugi. – Fogja meg a kezem. – Ha nem akarod, nem kell. – Mondja, pontosan ugyanazzal a hangsúllyal, ahogyan a szülők beszélnek a kisgyerekeikhez, mivel félnek, hogy azok mindjárt kiverik a hisztit. Itt is hasonló a helyzet, csak szerintem Liam attól tart, hogy nemsokára idegösszeroppanást kapok, vagy valami ilyesmi…

- Köszönöm. Én… szerintem egy kicsit megmosakszom, meg rendbe szedem magamat. Rendben? Te nyugodtan menj csak ki a többiekhez. Végül is te vagy az egyik házigazda…

- Nem, dehogyis. Nem hagylak itt. Amíg a fürdőben leszel, én hozok valami fertőtlenítőt meg kaját oké? De jövök is vissza.

Bólintok.

- Zuhanyozz le, vagy vegyél egy fürdőt, vagy akármi, ami jól esik. Tiszta törölközőket találsz a szekrény tetején. Ha bármi kell, szólj oké? Mindjárt itt leszek. Sietek. – Mondja már el vagy ezredszerre. Látom rajta, hogy valóban aggódik értem. Ez nagyon jól esik. A lelkemet eddig ölelgető hidegséget most kezdi felváltani valami melegebb. Valami jobb.

Miután kilép a szobából, én is feltápászkodom az ágyról, és besietek a fürdőbe, ahol magamra zárom az ajtót, és bár félek attól, hogy mit fogok látni, legelső dolgom mégis az, hogy belepillantok a tükörbe. A látvány, ami elém tárul, rosszabb, mint gondoltam. A homlokom bal oldalán egy elég hosszú vágás éktelenkedik, de nem tűnik mélynek, azonban így is félelmetes, mivel mindenhol vér van. A ruhámon, ami egyébként ki is szakadt, valamint a hajamban is, ami pedig egy szénaboglya szépségével vetélkedik. Simán lehetne ijesztgetni velem.

Gyorsan lekapom magamról a ruháimat és bemászok a zuhanyzóba.

Amint megérzem a meleg vízcseppeket a bőrömön, rögtön kezdek felengedni. Végül úgy döntök hajamat is megmosom, mert esélytelennek látom, hogy akárhogyan is sikerüljön megmentenem, így gyorsan azt is átdörzsölöm.

Amikor végzek, lassan kimászok a tusolóból, és megtörölközöm, valamint hajamat is megtörlöm. Aztán elkezdek öltözködni. Felveszem az alsóneműimet, valamint a virágmintás leggings-emet, ami épen megúszta a ’támadást’. A ruhámat egyszerűen nincs gusztusom visszavenni, így beleburkolózok a törölközőmbe.

Ekkor hallom nyitódni, majd csukódni az ajtót. Úgy döntök, kérek Liamtől egy pólót vagy valami, így benyitok a szobába, ahol… Nem ővele találom szemben magam.

Hirtelen ijedtemben ugrok egyet, és az idegen fiún is látszódik, hogy meglepődött

- Jajj, bocsi. Azt hittem Liam van a fürdőben. – Mondja. – Vagy… Ő is ott van? – Kérdi és egy nagy mosoly ül ki az arcára.

- Nem, dehogyis. – Mondom először nevetve a Tyleres incidens után. – Én meg rád hittem azt, hogy Liam vagy. Kiugrott egy kicsit, azt mondta mindjárt itt van. Csak egy pólót akartam tőle kérni, mert a ruhám már teljesen használhatatlan… - Magyarázom.

- Aha. Szóval mindenki Liamet keresi. – Mondja ismét, egy őszinte mosollyal ez a szimpatikus fiú. –Egyébként Niall. – Nyújt kezet.

Egyik kezemet odanyújtom én is, de a másikkal még mindig szorongatom a törölközőt.

- Lucy. – Mutatkozom be.

És ekkor a már olyan sokat emlegetett fiú is belép a szobába, kezében valami piával meg kajákkal.

- Fertőtlenítőt nem találtam, de szerintem ez is megteszi. – Mondja, miközben azon ügyeskedik, hogy becsukja az ajtót. Miután megfordul arckifejezése döbbentre vált, amikor meglátja az ott ácsorgó Niall-t. – Ohh, szia.

- Szia. Csak egy kérdés. Zavarok most? Vagyis inkább… Mi történt? – Pillant rám, és látom, hogy a sebemet nézi.

- Hát… - Néz a szemembe Liam. Megerősítést vár, hogy elmondhatja-e a dolgot. Én bólintok. – Lucyt megtámadták, és…

- Szóval itt van a VIP részleg! – Nyit be az ajtón két másik srác is, én meg égek, mint a rongy, mivel csak egy törölközőben állok… Liamnek feltűnik, hogy kellemetlenül érzem magam, így elkezd keresni nekem egy kisebb pólót.

- Jajj. Megzavartunk valamit? – Mondja viccelve az egyik srác. Tudom, hogy csak hülyéskedik, de a könnyek máris elkezdik csípni a szemem.

- Louis, ezt légyszi ne most. – Mondja Liam amint meglátja legördülni az első könnycseppet arcomon. Gyorsan kikap egy pólót a többi közül, már nem törődve a mérettel, és odanyújtja nekem.

- Menj csak be a fürdőbe. Elmondok nekik mindent.

Én bólintok, majd teszem, amit mond.

A fürdőben gyorsan magamra kapom a sima fehér felsőt, és letörlöm könnyeimet, valamint megtiltom nekik, hogy még egyszer kicsorduljanak.

Hajam már majdnem teljesen megszáradt, de azért gyorsan kifésülöm, ezután feldobok egy gyors alapsminket, ruhámat begyömöszölöm a táskámba, és mivel úgy döntök, hogy ennyi idő elég volt Liamnek, hogy elmeséljen mindent, így kilépek a fürdőből.