29. fejezet/ I. rész

Figyelem: Ezt a részt Lucy és Liam szemszögéből is leírom, úgy, hogy párhuzamosan folynak a cselekmények, tehát egy Liam szemszög és egy Lucy szemszög ugyanabban az időben játszódik. 

-29/I.-

- Give you this, Give you that -

*Liam szemszöge*

Miközben a fotelben ülök, szórakozottan játszadozom a kezemben tartott telefonnal. Azt, hogy arra várok, hogy felhívjon vagy azon hezitálok, hogy felhívjam-e, magam sem tudom. Talán egy picit mindkettő. Nem vagyok sem vak, sem hülye, így nekem is feltűnt, hogy a kapcsolatunk mostanában... Hogy is mondjam? Nem a legszebb napjait éli, mondhatnánk, hogy mélypontját. Pedig azt hittem, hogy most már lassan minden rendbe jön majd. Tudom jól, hogy nem tudok mindent Lucy-ről... Most ez a turné sem tesz sok jót a kapcsolatunknak, az meg pláne nem fog, hogy hamarosan hazautazik. Bárcsak eltudnánk egy kis időt tölteni kettesben, bár megbeszélhetnénk mindent. De mit tehetnék? Ez a munkám, ez az életem. Nem hagyhatom cserbe a rajongóinkat. Lucyt pedig szeretem, és nem akarom ilyen könnyen feladni. Pedig lehet az lenne a megoldás?

Gondolataimból az ajtócsapódás szakít ki. Kíváncsian pillantok fel a előttem álló alakra.

*Lucy semszöge*

Ahogy a halovány fény rávilágít az arcára, azt hiszem menten esek össze. Nem hiszem el. Végig ő szívatott?

- Miért csináltad velem ezt... Tyler? - Kérdem elfúló hangon a sráctól, aki velem szemben áll.

- Hogy miért? Olyan okos lány vagy te Lucy, biztos rá tudsz jönni magadtól is. - Lép közelebb egy lépést. Mintha ismét azt az éjszakát élném át.

- De én még képes is lettem volna neked megbocsájtani! Megsajnáltalak... Még a rendőrséget sem hívtam. 

- Mert a rendőrség olyan sokat tudott volna segíteni... Ezek a szerencsétlenek nem jók semmire, már régóta próbálnak megfogni. - Kacsint rám. - De hagyjuk is. Van egy kis meglepetésem számodra hercegnőm. - Vigyorodik el. Nem hiszem el, hogy egykor én még azt hittem, hogy ez a mosoly is csak egy átlagos mai srác mosolya. Mostanra már undorodom tőle. - Fiúk, behoznátok? - Intézi szavait a mögötte álló kigyúrt alakok felé, akik már el is indulnak a sötétségbe. Még mindig engem fürkész, de én véletlenül sem szólalnék meg, ajkaimat szorosan összezárom, csendben várakozom. A két fickó hamarosan vissza is tér az "ajándékommal". Azt hittem ennél rosszabbul már nem lehetnék... Tévedtem.

*Liam szemszöge*

- Hello. A többiek merre vannak? Már kerestem őket... - Kérdi az előttem álló Niall.
- Öhm. Azt hiszem ők meg éppen téged keresnek. - Rakom el mobilomat a zsebembe, miközben kíváncsian pislogok rá. - Merre jártál?
- Ja, csak nem tudtam aludni, úgyhogy elugrottam a Nando's-ba kajáért. Amúgy nincs meg a telóm... Lehet valaki ellopta. - Grimaszol egyet barátom.
- Mi meg már azt hittük valami bajod esett. De... Örülök, hogy nem. Téged nehezebb lenne pótolni, mint egy telefont. - Mosolygok rá.
- Na kösz. - Vigyorog vissza. - És amúgy... Hogyhogy csak ilyen magányosan? - Kérdi meg szolidan azt, hogy "Lucy merre van?"
- Hát... Lucy hazautazott. - Egyszerűsítem le. Ő erre bólint egy nagyot, de tovább nem kérdezősködik, mivel gondolom sejti, hogy ez most nem a legmegfelelőbb pillanat. - Szólnunk kellene a többieknek, hogy minden okés. - Terelem el gyorsan a témát, mielőtt tovább kérdezősködne. Ő semmit nem tud a reggeli veszekedésről.

*Lucy szemszöge*

- Meglepetés. - Mondja vigyorogva Tyler. - Hát nem örülsz? - Kérdi, miközben odavezetteti hozzám... a tesómat.
- Nem erről volt szó. - Sziszegi Ronnie idegesen.
- Nyugalom drágaságom, had beszéljen a fiú.
- Mi folyik itt Lucy? Ez a két alak egyszerűen csak megfogott és idehozott. Valami baj van? - Kémleli arcomat, amin jelenleg most nem láthat semmi jót. - Te is...? - Néz rá arcán egyre több aggodalommal Ronniera.
- Minden rendben van. - Vágok gyorsan közbe.
- Igen, jól mondja. Csak beszélgetünk. - Vigyorog Tyler. Vigyora mondjuk engem egyre inkább valamiféle  vicsorgásra emlékeztet...
- És ehhez miért kellek én? Nem értem. - Alex okos fiú, a pillantásból amit váltunk kiszűröm, hogy tudja, hogy ez nem csak egy szimpla beszélgetés.
- Tudod nekem is vannak kapcsolataim... Hallottam egyesmást rólad. Ismerlek. És szerintem te is ismersz engem. Mit mond neked a Decalion név? - Erre tesóm mozdulatlanná válik. - Még egyszer utoljára, a segítségedre lenne szükségem...

FOLYTATÁS HAMAROSAN!